2009. augusztus 19., szerda

Mindenkinek van egy álma...


Ma éjjel azt álmodtam, hogy megjelent magyarul Tad Williams The Dragonbone Chair műve. Az még hagyján, de még 1999-ben, én pedig magamban tajtékoztam: annyi fantasy írónak/kritikusnak/geeknek muffogtam már amiatt, hogy a Memory, Sorrow, and Thorn ciklus nem jelenik meg magyarul, és egyik sem szólt, hogy tévedek, hanem mindenki röhögött a markába. Talán belül egy kicsit paranoiás vagyok? Akárhogy is, azzal, hogy a kezembe foghattam magyarul ezt a műremeket egy könyvtárban, szinte azonnal el is felejtette velem minden vélt vagy valós sérelmemet. Aztán felébredtem...
Lehet, hogy nem most kellene ezután a regény után csápolnom, és talán nem itt, de pár érvem azért lenne:
- Egyrészt ez volt az a ciklus, ami George R. R. Martint a Jég és Tűz Dala sorozat írására inspirálta... már ez önmagában mond valamit
- Hamár az Alexandra megjelentette a Virágok Háborúját tőle, lehet hogy inkább ebbe a lezárt ciklusba kellett volna belekezdenie, semmint a még javában íródó Shadowmarch-ba
- Harmadrészt ékesen beszéljen helyettem is Béka cikke
Persze örülök, hogy egyáltalán Martin, Hobb és Sanderson is jelenik meg magyarul (az utóbbi eddig következetesen csupán két évnyi csúszással), illetve hogy végre kezd teljes gőzzel beindulni Pratchett, és hogy az Agave is egyre-másra adja ki a Gaiman regényeket, de... de én akkor is szívből remélem, hogy egyszer ez is megjelenhet kis hazánkban. Meg persze abban is bízom, hogy a Másvilág széria is folytatódhat egyszer nálunk...

Nincsenek megjegyzések: