Bár nem szokásom verset írni, egyetlenegyszer mégis megragadott az ihlet Fonetika órán, hátul a padban, amikor azon filóztam kettő és fél négy között, hogy talán nem volt teljesen jó ötlet arrébb pakolni az ebédet, mondván, hadd hűljön, megvár az!
Bizony, mindig az kéne, ami nincs, és olyankor mindnyájan hajlamosak vagyunk idealizálni. Ennek az eredménye lett az alábbi vers, ami második lett a Vogon Kultúrkáló Versenyen, amit csak Harnyákos Arsztid Köldökömön ördöngős szőr nőtt című örökbecsűje előzött meg.
Ekkora felvezetés után íme:
Óda vagyok a sültkrumpliért
Mélyből kikapált, kerek krumpli, te, legkerekebb
E földkereken, ínycsiklandozó, olajban főtt,
Sóval meghintett, ketchuppal leöntött főfogás!
Te irántad hangzik el a legtöbb ima, nyafogás!
Izzad a paraszt, csorog a hátán a veríték,
Otthon fenn van kés, villa, fenn a teríték.
Ott vagy az asztalon, gyere csak be a számba!
Káros mellékhatásaid itt most nem vesszük számba!
Szeret téged a gyomrom, és a májam is utánad eped,
Mérgezd hát bátran koleszterinnel testemet!
Aud Max, 2005, jóóóval ebéd után.
A mögöttes tartalmakról meg ezúttal értekezzenek azok az irodalmárok, akiknek éppen nincs jobb dolguk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése