2014. december 31., szerda

Visszatekintő


Az SFmag gárdájával összegyűjtöttük idei olvasmány- és filmélményeinket. Én a könyveket beraktam a karácsonyi ajánlókba, de azért képregény és film fronton olvasható tőlem néhány említésre méltó alkotás.

Hamár visszatekintés, akkor pont az említett X-men: Az eljövendő múlt napjai kapcsán állított össze a moviepilot egy jópofa listát, hogy mi történt az első és a legutóbbi film között. Ha visszagondolunk, tényleg sci-fibe illő, és persze ezt a listát bővíthetnénk még, kedv és személyes vélemények szerint. Hogy én mit raknék hozzá? Talán a Skype-ot, ami 2003-ban rajtolt, és aminek segítségével ingyen tudtam tartani a kapcsolatot családdal, mikor külföldön tanultam, iskolával, amikor itthon. Talán Barack Obamát, ugyanis a kilencvenes években még sci-fibe illő volt egy fekete elnök (ld. pl. Az ötödik elem). A kevésbé kellemesebbek terén 2001. szeptember 11-et, ami eléggé rajta hagyta a nyomát az első évtizeden, illetve az új gazdasági világválságot, ami a közelmúltunkat és jelenünket formálja. Letettünk szondát egy aszteroidára, illetve újra küldözgetünk a Marsra, és bár drónokat már elég régóta használtunk felderítésre, csak a közelmúltban kezdtük el őket használni csapásmérésre.

Pop kulturális vonalon pedig, hogy azért az eltelt idő alatt mégis csak filmre vitték Tolkientól A Gyűrűk Urát és A hobbitot, ami korábban lehetetlennek tűnt, sőt, a harmadik film annyi Oscart zsebelt be, mint addig a Ben Hur és a Titanic. Hogy bár Joel Schumacher egy viccet csinált Batmanből, Nolan nemcsak sikeresen feltámasztotta, de presztízst adott neki egy szintén befejezett trilógiával. És hamár szuperhősök, mozikba került az első Vasember, ami feltámasztotta Robert Downey Jr. karrierjét, elindított egy teljes filmuniverzumot, egyáltalán, egy laikusok számára is kimondottan szórakoztató filmet hozott ki egy korábban jelentéktelen hősből (és persze azóta a Vasember trilógiája is lezárult). A kilencvenes években még a 3D-s rajzfilmek számítottak kuriózumnak, az első évtized végére már a kézzel rajzoltak számítanak annak. És szívem szerint stílszerűen idevenném a Futuramát, noha az 1999 tavaszán rajtolt - már csak azért is, mert ott is az esendő ember csodálkozik rá a világra.

Akárhogy is, néha jól esik visszatekinteni, biccenteni, aztán reménykedve előrenézni. Így ezúton is kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, és kellemes következő éveket!

2014. december 22., hétfő

Élet A hobbiton túl


Oké, szóval véget ért A hobbit és vele Jackson szériája. De vajon azt jelenti ez, hogy innentől fantasy címszó alatt gyerekmese-átiratokra kárhoztatunk?

2014. december 19., péntek

X-men: Az újrakezdés - Wolverine and the X-men


Ismertetőm az eddigi legjobb X-men rajzfilmről a roboraptoron olvasható.

2014. december 11., csütörtök

Karácsonyi ajánló az SFmagon


Tegnap az erdőről beszéltünk az SFmagon, ma arról, mi kerüljön a fa alá.

2014. december 10., szerda

A képzelet erdősségei

Tanult kollégáimmal összegyűjtöttük az SFmagon a fantasztikus irodalom erdősségeit. Jó mazsolázást hozzá! :)

2014. december 5., péntek

Év végi mérlegelés

Közeleg az év vége, holnap itt a Mikulás, nem sokára jön a Karácsony, majd a Szilveszter, hogy aztán végül 2014 átadja a helyét 2015-nek.

Az ember ilyenkor akarva-akaratlanul, de el kezd mérlegelni, nem csak személyes fronton, de közéletileg is. Régóta nem volt politikai bejegyzés a blogomon, mert az élet engem is magával sodort, lekötött a tanulmány és a munka. Régóta nem volt, mert egy kicsit könnyebb volt másba temetkezni. A politika ugyanis mintha az utóbbi időben a megosztottság szinonimája lett volna, pedig ez ellen lehet tenni. Sokan tesznek is.

Hadd rakjam hozzá én is a magamét. Szeretném megköszönni azon ismerőseimnek, akik ugyan más politikai nézeteket vallanak, mint én, de mindig tudtam velük ezekről beszélni, akkor is, ha olykor közben elragadott minket a hév. Szeretném megköszönni azon ismerőseimnek is, akikkel egyazon nézeteket vallok, és nem maradtak csöndben, hanem kulturáltan kifejtették véleményüket.

A politika ugyanis nemcsak a politikusok kiváltsága, hanem mindnyájunk felelőssége. Kicsit olyan, mint az Erő a Csillagok háborújában - körülvesz és áthatol. Az egyik legalapvetőbb hiba az, hogy azt valljuk, a mások véleménye, a mások tapasztalata nem számít. A másik, hogyha néha engednünk kell, akkor úgy véljük, nem számítunk. Ezek pedig nem olyan hibák, amiktől mentesek lennénk, amiktől bármelyikünk is mentes lenne, hanem amikkel nap, mint nap magunk is megküzdünk.

Így hát emelem kalapom mindenki előtt, aki velem küzd. Ígérem, ugyanúgy küzdök én is velük.

2014. november 28., péntek

Egy szövegező szereplése


Megjelent egy vendégposztom az X-embörök blogján, amiben írok képregényfesztiváli élményeimről és szövegezői szerepemről.

2014. november 24., hétfő

2014. november 9., vasárnap

Fekete Özvegy portré


Fekete Özvegy portré nagyobbik pót-húgomtól. Nemrég megkértem, rajzoljon nekem tetszés szerint egy képregénykarakter portréját - kicsit húztam, hogy így biztos Lokit fogom kapni. Ezt kaptam. :)

2014. november 8., szombat

David Benioff: Tolvajok tele


Velős, és a háborús közeg ellenére emberi mese két fiúról, akik a leningrádi ostrom közepette próbálnak egy tucat tojáshoz jutni.

2014. november 3., hétfő

2014. október 27., hétfő

2014. október 9., csütörtök

2014. szeptember 15., hétfő

Dan Wells - Részlegesek


Dan Wells ifjúsági regénye, eggyel kevesebb szociopata főhőssel, de annál betegebb világgal.

2014. szeptember 9., kedd

Kelly Sue DeConnick - Emma Rios: Pretty Deadly

Vadnyugati mese a kislányról, a gyámjáról meg a Halál lányáról, amit egy halott nyúl mesél el pillangó barátjának.

2014. augusztus 27., szerda

Mai cikkek



Egyrészt, ha már tanévkezdés, egy közös cikkben írtam a Xavier Intézetről, másrészt megnéztem, hogyan alakul kedvenc ifjú sorozatgyilkos/démonvadász hősünk sorsa.

2014. augusztus 18., hétfő

A galaxis őrzői



Múlt pénteken láttam ezt a jópofa űrlimonádét. Bővebb kritikámat olvashatjátok a kilencedik.hu oldalán!

2014. augusztus 17., vasárnap

Fáziskésés



A héten jelent meg közös cikkem makitrával, amiben a Hugo-díjra jelölt filmekről értekezünk. Ezt enyhe fáziskéséssel most itt is reklámozom, elvégre ma hull le a lepel a győztesről (meglepődnék, ha ez nem a Gravitáció lenne).

2014. június 30., hétfő

Anthony Ryan: A vér éneke


Nem, a cím ellenére egy fia vámpír sincs a regényben. Van viszont helyette minden más: csaták, jellemábrázolás, meg a kettővel együtt járó vívódás.

2014. június 17., kedd

2014. június 4., szerda

2014. június 2., hétfő

Az időutazás napja


Mit tehet az ember, ha a fia eltűnik, a világra pedig rászabadul kétszázmilliárd időutazó? Nem tudom, de Az időutazás napja főhőse se.

2014. május 16., péntek

2014. május 1., csütörtök

Csodálatos Pókember 2


Mivel kell megküzdenie a barátságos és közkedvelt Pókembernek? Hát, többnyire azzal, hogy ne hasonlítsák az elődjéhez.

2014. április 18., péntek

2014. április 13., vasárnap

Amerika Kapitány: A Tél Katonája


No, láttam az új Amerika Kapitányt. Véleményem itt olvasható róla.

2014. március 31., hétfő

2014. március 30., vasárnap

2014. március 28., péntek

2014. március 25., kedd

2014. március 17., hétfő

Marvel filmek: Penge


Az előkészítő cikksorozat után itt az ismertető a legelső (újhullámos) Marvel filmről.

2014. március 10., hétfő

Marvel filmek: előzmények – 4. rész


Marvel maratont előkészítő cikksorozatom negyedik, lezáró részét olvashatjátok a fantazmo oldalán.

2014. március 8., szombat

Marvel filmek - előzmények 3. rész


Míg cikksorozatom előző két részében Superman és Batman került a reflektorfénybe, most azok következnek, akikről sokan azt sem tudják, képregényekből nőtték ki magukat.

2014. március 6., csütörtök

Marvel filmek: előzmények – 2. rész


Bevezető cikksorozatomban olvashattok Superman és Batman-filmekről egyaránt.

2014. március 5., szerda

Marvel filmek: előzmények – 1. rész


Egy monstre cikksorozat keretében sorra megyek a Marvel filmeken, a Pengétől kezdve egészen a legutóbbi alkotásig ami épp ment a mozikban.
De először az előzményeket mutatom be egy négy részes cikksorozaton belül, aminek első felében természetesen a DC két nagyágyújáé a főszerep.

2014. február 26., szerda

Fandom 6


Ha valakit érdekel a képregényes kultúra, annak most van egy jó hírem, mert, idézem:

A 27. KépregényBörzére jelenik meg a Fandom képregényes fanzin hatodik száma, amelyben ismét nyugati-, keleti- és magyar képregényekről szóló írások kaptak helyet.

Köztük az én írásom is a legutóbbi nagy Marvel eseményről. Lehet előrendelni, serényen, szaporán!

2014. február 25., kedd

2014. február 14., péntek

2014. február 13., csütörtök

2014. február 12., szerda

Tündérmese felnőtteknek - Neil Gaiman: Csillagpor


Ismertető egy szívhez szóló, keserédes történet, mely egy felnőtt szemével, de egy gyerek szívével tárja elénk a tündérek birodalmát.

2014. február 4., kedd

2014. február 1., szombat

2014. január 31., péntek

2014. január 24., péntek

A jelképek hatalmáról


Nem akarok sok szót vesztegetni a Német Megszállás Emlékművére, csak néhány rövidet, tömöret, higgadtat, amit szánnom kell. Nem fogok belemenni abba, hogy bár ez az emlékmű engem is hivatott képviselni, engem nem kérdeztek meg, nem is értesítettek róla előre, hogy esetleg bele tudjak szólni. Arra se pazarlok időt, hogy a tervekben szereplő durva helyesírási hibákat firtassam, holott erre ilyen volumenű projektnél lehetett volna ügyelni.

Engem az érdekel, mit mond el ez a szobor rólam, elvégre engem - ahogy a többi magyart - is képvisel. Tévedés ne essék, a német megszállásra emlékezni kell, de úgy érzem, hogy az Emlékmű ellentmondásos módon éppen ezt nem teszi.

Miért is?

Kezdjük azzal, hogy talán okosabb lett volna allegorikus alakok helyett mégis embereket megörökíteni, elvégre a Második Világháború - ahogy voltaképpen minden háború - legnagyobb borzalma az, hogy ember teszi ezeket a szörnyűségeket emberrel. Egy lényeges pont ez, amit mindnyájunknak el kell raktároznia, őriznie és elővennie, ha úgy hozza a szükség.

De ha ezen túllépünk, akkor is komoly gondok vannak a koncepcióval. Németországot a lecsapó sas képviseli, ádáz ragadozómadár, Magyarországot pedig Gábriel arkangyal, Isten harcosa. A gonoszság ereje támadott hátba egy olyan teremtményt, ami tiszta, ártatlan, erkölcsileg mindenek fölött álló. Ezt nem én látom bele, ugyanis az alkotók mindent megtettek, hogy ezt lássam benne, akkor is, ha behunyom a szemem. Elég csak elolvasni a terveket.

Azt hiszem, jobb ha kimondjuk őszintén: Magyarország nem volt ártatlan, és aktív szövetségese volt a náci Németországnak a megszállás előtt. Ezzel szembe kell néznünk mindannyiunknak, ahogy a németek is megtették régen. Nemcsak az áldozatokért tették, hanem magukért is, hogy még egyszer egy ilyen borzalom ne történhessen meg velük se.

Lehetett volna Magyarország megtestesítője egy gyarló bolond, egy balga katona, és már ebben is lett volna némi mentegetőzés. De Magyarországot Gábriel arkangyal képviseli, akit teljesen váratlanul ér a támadás, fel sem tudja fogni nagy jóságában a miérteket, ám ettől ártatlanságát nem veszti el, hanem továbbra is áldását adja a világra, keresztre feszített pozitúrában. Ezt nem is lehetne már tovább fokozni. Nincs hova. A két képviselt felet abszolút gonosz és abszolút jó testesíti meg.

Arra pedig hadd ne vesztegessek szót, hogy abszolútumokban többek között a náci Németország is szeretett gondolkodni. Veszélyes egy hozzáállás tehát, hamar a legsötétebb mélységekbe visz, mielőtt kettőt pislanthatnánk.

Sokaknak tehát vagy összeszorul a gyomra a szobor láttán, vagy pedig felfordul.

A szobor felállításában szerepet vállaló emberek pedig őszintén nem értik, hogy mi a bajuk a többieknek. Nos, az, hogy ennek az alkotásnak a feladata lett volna, hogy képviseljen minket és emlékezzen. Ám nem képvisel és nem emlékezik. Nem vagyunk, soha nem voltunk Gábriel arkangyal. Kötelességünk szembenézni ezzel, ahogy kötelességünk szembenézni a múlttal, hogy tanuljunk belőle és ne kövessük el a régi hibákat. Hiszen alig egy éve volt, hogy valaki listázni akart a Parlamentben, aztán neki állt feljebb, hogy ő ettől náci lenne.

A szobor üzenete ugyanis ez: Nem mi tehetünk róla. Soha nem mi tehetünk róla.

Márpedig aki nem tehet semmiről, az mindent megtesz. Újra és újra. Majd néz sértett bociszemekkel, hogy engedhették meg, hogy ez megtörténjen.

Azért írom ezen sorokat, mert úgy érzem, felelős vagyok, és felelősséggel tartozok.

Ez a szobor nem épít, nem vet hidakat, hanem rombol, megsértve áldozatokat, egy másik népet és saját magunkat, pont a fentiek miatt.

Elég volt a felelőtlenség retorikájából. Én felelős emberekre teszem a voksomat.

Márpedig a Német Megszállás Emlékművében a felelőtlenség retorikája testesül meg. Kristálytisztán.