2014. december 31., szerda

Visszatekintő


Az SFmag gárdájával összegyűjtöttük idei olvasmány- és filmélményeinket. Én a könyveket beraktam a karácsonyi ajánlókba, de azért képregény és film fronton olvasható tőlem néhány említésre méltó alkotás.

Hamár visszatekintés, akkor pont az említett X-men: Az eljövendő múlt napjai kapcsán állított össze a moviepilot egy jópofa listát, hogy mi történt az első és a legutóbbi film között. Ha visszagondolunk, tényleg sci-fibe illő, és persze ezt a listát bővíthetnénk még, kedv és személyes vélemények szerint. Hogy én mit raknék hozzá? Talán a Skype-ot, ami 2003-ban rajtolt, és aminek segítségével ingyen tudtam tartani a kapcsolatot családdal, mikor külföldön tanultam, iskolával, amikor itthon. Talán Barack Obamát, ugyanis a kilencvenes években még sci-fibe illő volt egy fekete elnök (ld. pl. Az ötödik elem). A kevésbé kellemesebbek terén 2001. szeptember 11-et, ami eléggé rajta hagyta a nyomát az első évtizeden, illetve az új gazdasági világválságot, ami a közelmúltunkat és jelenünket formálja. Letettünk szondát egy aszteroidára, illetve újra küldözgetünk a Marsra, és bár drónokat már elég régóta használtunk felderítésre, csak a közelmúltban kezdtük el őket használni csapásmérésre.

Pop kulturális vonalon pedig, hogy azért az eltelt idő alatt mégis csak filmre vitték Tolkientól A Gyűrűk Urát és A hobbitot, ami korábban lehetetlennek tűnt, sőt, a harmadik film annyi Oscart zsebelt be, mint addig a Ben Hur és a Titanic. Hogy bár Joel Schumacher egy viccet csinált Batmanből, Nolan nemcsak sikeresen feltámasztotta, de presztízst adott neki egy szintén befejezett trilógiával. És hamár szuperhősök, mozikba került az első Vasember, ami feltámasztotta Robert Downey Jr. karrierjét, elindított egy teljes filmuniverzumot, egyáltalán, egy laikusok számára is kimondottan szórakoztató filmet hozott ki egy korábban jelentéktelen hősből (és persze azóta a Vasember trilógiája is lezárult). A kilencvenes években még a 3D-s rajzfilmek számítottak kuriózumnak, az első évtized végére már a kézzel rajzoltak számítanak annak. És szívem szerint stílszerűen idevenném a Futuramát, noha az 1999 tavaszán rajtolt - már csak azért is, mert ott is az esendő ember csodálkozik rá a világra.

Akárhogy is, néha jól esik visszatekinteni, biccenteni, aztán reménykedve előrenézni. Így ezúton is kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, és kellemes következő éveket!

2014. december 22., hétfő

Élet A hobbiton túl


Oké, szóval véget ért A hobbit és vele Jackson szériája. De vajon azt jelenti ez, hogy innentől fantasy címszó alatt gyerekmese-átiratokra kárhoztatunk?

2014. december 19., péntek

X-men: Az újrakezdés - Wolverine and the X-men


Ismertetőm az eddigi legjobb X-men rajzfilmről a roboraptoron olvasható.

2014. december 11., csütörtök

Karácsonyi ajánló az SFmagon


Tegnap az erdőről beszéltünk az SFmagon, ma arról, mi kerüljön a fa alá.

2014. december 10., szerda

A képzelet erdősségei

Tanult kollégáimmal összegyűjtöttük az SFmagon a fantasztikus irodalom erdősségeit. Jó mazsolázást hozzá! :)

2014. december 5., péntek

Év végi mérlegelés

Közeleg az év vége, holnap itt a Mikulás, nem sokára jön a Karácsony, majd a Szilveszter, hogy aztán végül 2014 átadja a helyét 2015-nek.

Az ember ilyenkor akarva-akaratlanul, de el kezd mérlegelni, nem csak személyes fronton, de közéletileg is. Régóta nem volt politikai bejegyzés a blogomon, mert az élet engem is magával sodort, lekötött a tanulmány és a munka. Régóta nem volt, mert egy kicsit könnyebb volt másba temetkezni. A politika ugyanis mintha az utóbbi időben a megosztottság szinonimája lett volna, pedig ez ellen lehet tenni. Sokan tesznek is.

Hadd rakjam hozzá én is a magamét. Szeretném megköszönni azon ismerőseimnek, akik ugyan más politikai nézeteket vallanak, mint én, de mindig tudtam velük ezekről beszélni, akkor is, ha olykor közben elragadott minket a hév. Szeretném megköszönni azon ismerőseimnek is, akikkel egyazon nézeteket vallok, és nem maradtak csöndben, hanem kulturáltan kifejtették véleményüket.

A politika ugyanis nemcsak a politikusok kiváltsága, hanem mindnyájunk felelőssége. Kicsit olyan, mint az Erő a Csillagok háborújában - körülvesz és áthatol. Az egyik legalapvetőbb hiba az, hogy azt valljuk, a mások véleménye, a mások tapasztalata nem számít. A másik, hogyha néha engednünk kell, akkor úgy véljük, nem számítunk. Ezek pedig nem olyan hibák, amiktől mentesek lennénk, amiktől bármelyikünk is mentes lenne, hanem amikkel nap, mint nap magunk is megküzdünk.

Így hát emelem kalapom mindenki előtt, aki velem küzd. Ígérem, ugyanúgy küzdök én is velük.