Mottó:
"...mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám."
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (részlet)
(+)
már épp elégszer adtam hozzá
még egy esélyt,
feledve pár félrekalkulált
végeredményt,
vagy vontam ki magam az egyenletből,
melyben rám tizedesvesszőt,
és nem egész számot osztottak
- bár ez még mindig jobb volt,
mint mikor nullával szoroztak
pedig akkor már láttam összeadott magunkat,
ahogy felírjuk patyolat kockás lapunkra
a képletet,
hogy egy meg egy - jegyezd meg -
veled egy egész
életet
mi ketten, mint az egyetlen
páros prímszám,
a rezonáló rímpár,
hogy én csak veled,
te meg velem végezhetsz
el maradéktalan osztást
értelmezési tartományom
sem több már mint közös lábnyom,
hol belátható biztonságod térélménye
nyújtja ki
van-volt-lesz síkjaink
konvex poliéderének
csúcsait
és csak néztelek, néztelek,
mint eldőlt nyolcas
a végtelent
négyzeten
(-)
először csak az tűnt föl,
hogy a természetes számok helyébe
- amik addig gond nélkül összefértek
halmazaink metszetében -
számottevően csak negatívok
meg törtek léptek
a köreink távolodásával beszűkült térben
monoton növekszik a félelem függvénye,
e kegyetlen negáció:
szeretlek, nem szeretlek
aztán az idővel haladva,
mindezt magamban
meghánytam-vetettem,
s bár behánytam hetente,
kedvemet zárójelemben
felfele kerekítettem,
míg végül minden törtrészem
szétszórtam pár földrészen
majd jött a numerikus analízis:
számolom, hogy kivel, hol és hányszor,
a végén meg kijön valami szürreális számsor,
de az egyenlet egyetlen ismeretlene, hogy
ha egy negatív számot vonok
ki magamból,
attól
csak több lehetek, ugye?
és azt tudtad, hogy
üres halmaznak csak
egy részhalmaza van?
önmaga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése